A fenntarthatatlan ember

Orbán Viktor fordulásból tarkón rúgja a jegesmedvét és pálmaolajos beöntést ad az orángutánoknak. Akár lehetett volna ez is a címe az egyik HVG cikkének, helyette a következő lett: Orbán Viktorral ellentétben vannak, akik kifejezetten örülnének a népességcsökkenésnek.

(Az eredeti cikk megtekinthető: itt)

Az írás lényege, hogy az ember vállaljon kevesebb gyereket, azzal csökkentve az ökológiai lábnyomát. Létre is jött erre egy mozgalom, mely Population Matters néven fut, és amelyet természetesen fehér európaiak hoztak létre. Teljesen jogos, hiszen nyilván kontinensünkön a legégetőbb kérdés a túlnépesedés. Na, már most képzeljük el, ha ez a fehérek által alapított mozgalom elkezdene azzal kampányolni, hogy Afrika túlnépesedik, azonnal álljanak le ezzel a környezetromboló magatartásukkal, és javasolnák a két jártasságuk közti választást a „háborúzz, ne szeretkezz” mottón keresztül. Vajon akkor mennyire tűnne fel ilyen csillám pónis színekben ez az egész a sajtóban?

Ha egy kicsit továbbfejlesztjük a probléma ilyen szintű megoldását, akkor be lehetne vezetni a kötelező terhesség megszakítást „zöldabortusz” néven, és a férfiak sterilizálását, ha már a mentális kasztrálásuk amúgy is lezajlott az utóbbi években. A múltkor is elgyalogoltam egy bár előtt, amely tele volt radikális környezetvédővel, akik lemondtak az utódnemzésről.

Komolyra fordítva a szót, a fenntarthatóság az emberiség jelenleg legégetőbb kérdése, melytől még a zöld innováció mellett is egyre távolabb kerülünk, és amely probléma egyik megoldása a radikális életmódváltás lenne. Tehát, ha az ember a természettel ismét összhangban élne, és mint serkentő gazda nyúlna hozzá a tájhoz, ahogy tették ezt elődeink. Képzeljünk el a régiségben egy parasztembert, amint egyszer csak elkezdene úgy gondolkodni, hogy hagyjuk az önellátást, és az unokákért való munkálkodást, inkább termeljünk minél több profitot, és az abból fakadó létsebzést terheljük rá a jövő megszülető nemzedékére, akik már ebbe a hozzáállásba születnek bele, mindenféle fogyasztói javakkal körbevéve. Ők, pedig kitalálnák, hogy olyan utódokra, mint ők maguk, nincs is szükség, hiszen burjánzó rákos sejtekként viselkednek a földön. A régi parasztember példájára visszatérve, ha hirtelen tényleg így kezdett volna el gondolkodni, az kicsit olyan lenne, mintha meghekkelte volna az agyát a Skynet. Pedig mi most pont így élünk…ezen parasztemberek leszármazottai.

A fenntarthatóság kérdéskörében tulajdonképpen többféle hozzáállás létezik. Létezik olyan, mely az embert vírusnak tekinti, aki természetéből fakadóan kizsákmányoló, mind embertársaival szemben, mind a lakóbolygója nyújtotta erőforrások tekintetében. Egy másik látásmód szerint, ha teremtés védelemről beszélünk (természet-teremtés, szép a magyar nyelv), abban az ember annak koronájaként szerepel, akire rábízatott a gondos gazdaként való működés. Persze az ember képes arra is, hogy a rosszat válassza.

Azonban én most mégis kitaláltam, hogy radikálisan visszakurtítom az ökológiai lábnyomom, de akkor már tovább is megyek. Attól még, ha utódokat nem is nemzek, én még károsítom a környezetemet. Ezért legjobb lesz, ha kiiktatom magam az élők sorából. S, hogy a radikális zöldek magam fajtákról támasztott sztereotípiáinak megfeleljek, úgy teszem mindezt, hogy fölveszem a Bocskaimat, és szíven lövöm magam egy elöltöltős pisztollyal, miközben a lemezjátszóban a Szomorú vasárnap szól. Apropó: a hamvasztás, vajon mennyi széndioxidot termel?

(Odor Máté)

Kép: flickr.com

Legfrissebb