A nándorfehérvári diadal emléke

562 éve volt a nándorfehérvári diadal, amelynek napjainkra is van üzenete. Ma is szól a déli harangszó...

Európa akkoriban sem vette túl komolyan a fenyegetést, ezért a hódítók különösebb ellenállás nélkül tudtak előretörni. A magyarok viszont felismerték a veszélyt. Ahogy akkor meg kellett védeni a Európát, Magyarországot, a kulturánkat, így ma is előttünk áll e kihívás.

A nándorfehérvári diadal a magyar–török háborúk egyik jelentős eseménye, amelynek során 1456. július 4–21. között a magyar és szerb keresztények Szilágyi Mihály vezetésével hősiesen védték Nándorfehérvárnak, a mai Belgrádnak várát II. Mehmed török szultán jelentős túlerőben lévő ostromló seregével szemben, majd a védőkhöz 10 ezer katonájával időközben csatlakozó Hunyadi János, "a törökverő" vezetésével, Kapisztrán János 30–35 ezer keresztesével közösen július 22-én, a vár melletti csatában legyőzték a törököket.

Kép: Wagner Sándor: Dugovics Titusz önfeláldozása. Dugovics „mivel sehogy sem tudta megakadályozni, hogy a toronyra kitűzze a jelvényt, átnyalábolta a törököt, és a magasból a mélybe leugorva, magával rántotta.” (Antonio Bonfini)

Az eseményt a magyar hadtörténelem – tekintettel kivívásának körülményeire és hosszú távú következményeire, illetve nemzetközi jelentőségére – az egyik legjelentősebb magyar győzelemként tartja számon. A győzelem mintegy hetven évre megállította a törökök további európai terjeszkedését és Magyarország meghódítására irányuló próbálkozását.

A csatát megelőzően pápai rendelettel bevezetett déli harangszó a keresztény világban azóta a nándorfehérvári diadalra emlékeztet. III. Kallixtusz pápa augusztus 6-án szerzett tudomást a kereszténység e természetfölöttinek látszó győzelméről a betolakodókon, így 1457-től erre a napra tette a Krisztus színeváltozása ünnepét.

/Ary Tamás/

Legfrissebb