Két évtizedünk van rá, hogy átalakítsuk a gazdaságot

Lord Nicholas Stern közgazdász szerint két évtizedünk van rá, hogy átalakítsuk a gazdaságot, különben visszafordíthatatlan környezeti változások kárvallottjaivá válunk.

A klímapolitikát alapjaiban meghatározó, az ökoszisztémák szolgáltatásait beárazó, a negatív externáliákat számosító közgazdász, Lord Nicholas Stern szerint két évtizedünk van rá, hogy átalakítsuk a gazdaságot, különben visszafordíthatatlan környezeti változások kárvallottjaivá válunk.

A 72 éves Lord Nicholas Stern, a Világbank egykori főközgazdásza, azzal szerzett elévülhetetlen érdemeket környezetbarát körökben, hogy 2006-ban az angol pénzügyminisztérium kötelékében megírta a klímaváltozásról szóló jelentését, mellyel bevitte a közgazdasági gondolkodás fősodrába annak fontosságát, hogy a negatív környezeti externáliákat (vagyis az ökológiai károkat) ugyanúgy számolni kell, mint ahogy az ökoszisztémák erőforrásainak értékét is be kell árazni.

Egy új publicisztikai írásában Stern azt hangsúlyozza, hogy a következő két évtized különösen fontos, hiszen ennyi időnk van rá, hogy átalakítsuk gazdaságunkat. Ugyan az alacsony karbontartalmú vagy zéró kibocsátású gazdaság kifejezést nem használja, s a zöld gazdaság kifejezést sem (mert ez nyilván túl alternatívnak hangzik kollégái számára), kétségtelen, hogy egy ilyen fejlődési irányt jelöl ki számunkra.

Ferenc pápát idézi, aki július elején egy üzleti és politikai döntéshozókat egyesítő konferencián a Vatikánban azt mondta, “pénzügyi paradigmaváltásra” van szükség. A Royal Economic Society elnöki tisztjét betöltő Lord Stern felvázolja, hogy milyen haladást értünk el a modern piacgazdaság mechanizmusainak és a gépesített termelésnek köszönhetően az elmúlt 70 évben, vagyis a második világháború befejezése óta:

Negyven évről hetven esztendőre nőtt a várható élettartam.
Nagyjából négyszeresére nőtt az egy főre jutó jövedelem.
Óriási mértékben csökkent a mélyszegénységben élők száma.
A korai elhalálozások számának csökkenése révén megháromszorozódott az emberiség létszáma.
Mindezek következtében erősödött a nemzetközi együttműködés. (A globalizáció szó használatától is ódzkodik Stern, mert ellentmondásos és vitatott jelenség, de nyilvánvalóan erre céloz, valamint az interdependencia, a kölcsönös függés kialakulására.)

Ezek hatalmas eredmények, azonban a gazdasági növekedés fogalmába és keretrendszerébe nem igazán foglaltuk bele azt a kontextust, ami lehetővé teszi e növekedést, s egyben a legnagyobb áldozata is e növekedésnek: ez az ökoszisztéma, a bioszféra, a természeti környezetünk.

Stern természetesen “természeti tőkének” nevezi ezt az erőforrást, hiszen ő érvelt 2006-ban az establishmenten, vagyis a hatalmi eliten belül úttörőként a természeti erőforrások felértékelése, értékük számosítása mellett.

És bizony van mit emlegeteni a károkkal kapcsolatban:

142 trópusi országban 11 százalékkal csökkent az erdők területe 1990 és 2015 között.
Az óceánok savasodása 30 százalékkal nőtt az ipari forradalom óta, és a pH-szintjük olyan szintet fog megütni, amire 20 millió éve nem volt példa. (Ne feledjük, hogy karbonelszívó-képességük miatt a tengerek is fontos szereplői az üvegházgázok megkötésének, vagyis a klímavédelemnek, de a savasodás csökkenti e felszívó kapacitásukat.)
2015-ben 6,5 millió személy idő előtti elhalálozásához vezetett a kültéri és beltéri légszennyezés.

Homo sapiens: klímatűrő?

Ha nem sikerül 30 százalékkal csökkentenünk a kibocsátást, akkor valószínűleg messze felülmúljuk a talaj feletti globális átlaghőmérséklet 3 Celsius-fokos emelkedését (az ipari forradalom előtti klímához képest). Fontos tudni, hogy ilyen mértékű felmelegedésre 3 millió éve nem volt példa. Vagyis ilyen körülmények között még a homo sapiens sem élt, ilyen mértékű meleghez vélhetően nincs evolúciós értelemben hozzászokva 250 000 éves fajunk.

2040-ig van időnk

A következő két évtizedben 30 százalékkal kell csökkentenünk a globális üvegházgázkibocsátást, vagy különben nekünk befellegzett, súlyosan sérülnek majd az emberek megélhetését biztosító erőforrások, több milliárd ember válhat klímamenekültté, arra kényszerülve, hogy elhagyja hazáját, s súlyos és hosszan tartó konfliktusokat okozhat a klímaváltozás.

Ha viszont bölcsen cselekszünk és átállunk a karbonmentes termelési módszerekre, olyan ökoszisztémákat gondozhatunk és teremthetünk, melyek “erőteljesek és gyümölcsözők”, s ennek fejébe még az életszínvonal, az életkörülményeink is javulhatnak.

A zöld gazdaság feltételei egyre inkább megvalósulni látszanak: 2010 óta 72 százalékkal csökkent az akkumulátorok árszintje -melyek a megújuló energiákat tudják tárolni-, a szolárpanelek pedig 79 százalékkal olcsóbbak ma, mint 2006-ban voltak. Egyes országokban már olcsóbb megújulókból előállítani az energiát, mint fosszilis energiahordozókból.

Fotó: Wikipedia

Forrás: Piac és Profit

Legfrissebb